Nemi betegség? Nekem? Hogyan?

Nemi betegségek

Nemi betegség? Nekem? Hogyan?

Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy aki elkezd szexuális életet élni, az olyan magatartást folytat, amivel ezeket a betegségeket potenciálisan megszerezheti. Tipikusan a nagy számok törvénye alapján vannak olyan fokozott kockázatú magatartási formák, amelyeknél statisztikailag - világszerte – a nemi fertőzések gyakorisága sokkal nagyobb, mint az átlag lakosságban. Ide tartozik a gyakori partner csere, a gruppen szex, az óvszer mellőzése, a vénás kábítószer használat. Külön rizikó csoportot képeznek azok, akik ún. endémiás területről érkezőkkel létesítenek szexuális kapcsolatot (erősen átfertőzött országok, pl. Fekete-Afrika, Ázsia).

Sajnálatos módon tartja magát az a téveszme, hogy a homoszexualitás egyenlő a nemi betegségekre való hajlammal. E mögött többek között az a tény áll, hogy a világon a legtöbb nemi betegséget homoszexuális orientációjú fiatal férfiaknál állapítják meg, ami felesleges általánosítást vonz magával, ugyanis nem a szexuális orientáció a rizikós, hanem a szexuális magatartás! A HIV fertőzést is mai napig a homoszexualitással párosítják, amelynek egyik alapja az, hogy a nyolcvanas években kirobbanó világméretű járványt elsőként San Franciscóban, homoszexuálisok körében észlelték.
   
Nagyon fontos kiemelni, hogy nemi betegséget bárki elkaphat, aki nemi életet kezd élni, akkor is, ha nem tartozik az ún. rizikó csoportokba. Ugyanis elég egy felelőtlen partnert választani, hogy fertőződjünk!
Amíg a rendszerváltás előtt komoly Nemibeteg Gondozói Hálózat vigyázta a betegségek terjedését, gyakorlatilag nem volt sem szifiliszes, sem kankós beteg. Igaz, a diagnosztizált fertőzötteket rendőri segítséggel kezelték, és nem volt kibúvó a szexpartnerek megnevezésénél. Radikális és sokszor az intimitást semmibe vévő rendszer volt, azonban voltak előnyei.

Manapság ha fertőződünk valamilyen nemi betegséggel, nem kell megmondanunk a partnereink nevét, nem vagyunk kötelezve semmire. Ez látszólag kényelmes, kellemes dolog, viszont egyenlő azzal, hogy a fertőzési lánc nem áll meg, és sok más ártatlan embert fog érinteni, nem beszélve ezeknek a betegségeknek a késői, visszafordíthatatlan szövődményeiről.  Aki tehát elkap egy nemi betegséget, az se nem rossz, se nem felelőtlen, és nem kell szégyenkeznie, hiszen azért sem szégyenkezünk, ha ránk tüsszögnek és influenzásak leszünk. Maximum bosszúsak vagyunk azért, mert az illető nem tudja a szája elé tenni a kezét. Ugyanez igaz a nemi betegségekre: nemi életet élünk, mert ez az élet része, de nem érdemeljük meg, hogy mások felelőtlenül megfertőzzenek. Ezért védjük magunkat, és ha baj van, mindent meg kell tennünk azért, hogy más ne kerüljön bajba miattunk, és ne terjedhessen tovább a betegség. 

A nemi betegségek terjedhetnek vér közvetítésével (bőr vagy nyálkahártya áthatoló sérülése, kábítószer élvezők közös tű- és fecskendő használata, szerv, szövet, sejt átültetése, méhen belül a magzatra, szülés közben az újszülöttre), ondó vagy hüvelyváladék közvetítésével (homo- és heteroszexuális érintkezés, szülés közben az újszülöttre), ill. anyatej közvetítésével.

Nem terjednek rovarok által, étellel, ivóvízzel, WC-n, uszodavízzel, izzadsággal, könnyel, közös evőeszköz, vagy egyéb használati tárgyak (használt ruha, telefonkagyló stb.) közvetítésével, viszont a vérrel érintkező használati tárgyak (használt borotva, fogkefe, tampon, tisztasági betét) már veszélyt jelenthetnek a környezetre.

Az orális szex valamilyen furcsa oknál fogva a köztudatban a biztonságos szex kategóriába került, olyannyira, hogy óvszert gyakorlatilag senki sem használ. Sajnos nemcsak az ondóban és a hüvelyváladékban, hanem a nyálban is kimutatható a legtöbb kórokozó, így sem az orális szex, sem az intenzív csókolózás kockázata sem zárható ki, főleg akkor, ha akár látható- akár láthatatlan nyálkahártya sérülése van a partnernek (herpesz, piercing, fogínygyulladás).

Általában elmondható, hogy bizonyos szexuális praktikák veszélyesebbek: ahol nagyobb esély van a nyálkahártya sérülésre- például a passzív fél számára az anális szex. Példaként említve egy nő számára az egyszeri hüvelyi együttlétnél a HIV fertőzésre az esély 1:1000, viszont egy egyszeri anális együttlét a passzív fél számára már 1:30 esélyt jelent. Ugyancsak érdekes, hogy heteroszexuális kapcsolatban a férfi a nőt könnyebben fertőzheti, mint fordítva.

Mit tehetnük, ha megbetegedünk?    

Ha megbetegedtünk az élet nem áll meg, bár a kezelésünk alatt, addig, amíg a kontroll vizsgálat nem lesz negatív, úgy kell magunkra tekinteni, mint aki potenciálisan fertőz. Ha gyógyítható betegségünk van, a kontroll vizsgálat után ismét visszatérhetünk a szexhez. Más kérdés, hogy a HIV fertőzöttek esetében nem beszélhetünk gyógyulásról, csak a fertőzés tünetmentesítéséről.

A HIV fertőzöttek számára az óvszerhasználatot szoktuk javasolni, vizes alapú sikosító krémekkel (pl. nonoxynol 9 tartalmú spermicid krém a HIV-et is elpusztítja). A nyál nem alkalmas a síkosításra! Minden aktusnál új óvszert kell használni – orális és anális szexhez is! Az aktus során ellenőrizni kell, hogy a helyén van-e az óvszer, és az ejakuláció után a péniszt úgy kell kihúzni, hogy közben a tövénél az óvszer szélét tartjuk, nehogy a szélén kiszivárogjon az ondó.

HIV fertőzötteknél akkor is kell óvszert használni, ha a partner is fertőzött, ugyanis az újabb vírusadagok elősegítik a vírusok mutációját, és tovább gyengülhet az immunrendszer.

A fertőzött személyek nem adhatnak vért, ondót vagy szerveket.
A mindennapi életben a betegek családja nem veszélyeztetett, de fontos, hogy az olyan személyes tárgyakat, amelyek vérrel szennyeződhettek külön kell tárolni, ill. kisebb bőrsérülés esetén a vért a betegnek magának kell feltakarítani.  

Hol kérhetünk segítséget?

Budapesten minden kerületben és minden kisebb városban van Nemibeteg Gondozó Intézet. Itt általában be kell jelentkezni vizsgálatra, de ha nagyon fájdalmas, kellemetlen tüneteink vannak, legtöbbször kisebb várakozás után be lehet kerülni az orvoshoz, és legtöbbször nem kérnek háziorvosi beutalót sem. Érdemes személyesen felkeresni a rendelőt, és nem telefonon felvenni a kapcsolatot, és a betegeket felvevő asszisztensekkel őszintének és udvariasnak lenni, hogy megfelelő ellátásban részesüljünk. A titkolódzás, vagy agresszió az élet semelyik területén nem vezet eredményre.  

Aki nem szereti az állami ellátást, számos olyan magánbőrgyógyászat van, ahol fogadnak soron kívül nemi betegeket, és komoly és megbízható mikrobiológiai laborhátterük van, ahol az összes vizsgálatot- persze térítés ellenében – meg tudják oldani.

A vizsgálat kellemetlen, de nem fájdalmas. A mintát a húgycsőből vesszük, a vért a vénából…de hát melyik orvosi vizsgálat kellemes? A lényeg, hogy ezekkel a vizsgálatokkal tudják megállapítani, hogy mi bajunk van, és csak ezután tudnak minket meggyógyítani.