Terhességi rémálom: pozitív szifilisz teszt

Terhességi rémálom: pozitív szifilisz teszt

Biológiai aspecifikus pozitivitásnak (BAP) nevezzük azt az állapotot, amikor a szűrővizsgálatnál alkalmazott olcsó, megbízható, de sajnos nem túl kórokozó-érzékeny teszt pozitív eredményt ad, viszont a diagnózis megerősítésére alkalmazott nagyon specifikus, drága tesztek negatívak.

Ilyenkor a „beteg nem beteg”, és semmilyen további teendő nem szükséges.

A lakosság kb. 2 %-ánál látunk ilyen eredményt, legtöbbször bármilyen előzmény vagy ok nélkül, viszont van, amikor igenis okkal.

 

Mi történik ilyenkor?

 

A szifilisz szűrésére az ún. „nem specifikus teszteket” használjuk ( pl. RPR, VDRL). Ezek a tesztek megbízhatóak, olcsók, kiválóan követik a fertőzés stádiumát, és a gyógyulást is. Hátrányuk is van azonban, pl. csak a fertőzés 6. hetére válnak pozitívvá, és mivel nem kórokozó specifikusak sajnos más állapotokban is pozitívvá tudnak válni. A tesztek olyan sejt alkotórészekkel lépnek reakcióba, amik bennünk is jelen lehetnek, de csak bizonyos helyzetekben. Ilyen például a terhesség. Terhes kismamáknál a szifilisz teszt az első három hónapban (első trimeszter) kötelező, utána pedig kötelezően ajánlott. Ha ilyenkor tapasztalunk pozitív szűrőtesztet, akkor elsősorban a legfontosabb: ne ijedjünk meg!

Egyrészt: az eredmény egyáltalán nem biztos. Hiába látunk sok szifiliszes fertőzést, nem annyira gyakori, hogy rögtön a legrosszabbra gondoljunk. Nagyon gyakran csak erről az ún. BAP-ról van szó. Ilyenkor nagy centrumba érdemes ellátogatni –pl. SE Bőrklinika – ahol ebben az esetben mindig soron kívül gyorsteszt készül, megerősítő teszttel együtt.

Másrészt: ha tényleg szifiliszről van szó, az egy gyógyítható betegség, amelyet ha időben diagnosztizálunk, sem az anyának, sem a magzatnak baja nem esik, a terhesség zavartalanul zajlik le.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem csak a megerősítő teszteket (TPPA, TP ELISA, TP HA) használjuk, hiszen ezek megbízható, kórokozó specifikus tesztek, amelyek ráadásul már a fertőződés 2.3. hetében pozitívvá válnak. Ennek is megvan az oka: egyrészt drágák, másrészt nem mutatják a klinikai stádiumot, nem válnak negatívvá kezelés után, így az ismételt fertőzéseket nem lehet velük megítélni. Megvan a szerepük a szifiliszes betegek gondozásában, de nem mindig használhatóak. Azon kívül, bizonyos esetekben ezek is álpozitívak, pl. Borellia fertőzés, Lyme kór, vagy egyéb, főleg trópusi treponema fertőzés esetén.

Magánlaboratóriumokban lehetőség van a szűrőtesztek és a megerősítő tesztek egyidejű vizsgálatára, így a legtöbb magánrendelésen vizsgált páciens sokkal gyorsabban és megbízhatóbban kap diagnózist, mint az állami ellátásban. Ezeken a helyeken akár 1 nap alatt eredményt tudnak mondani, míg ez az állami ellátásban akár 2-3 hetet is igénybe vehet.

 

Mikor lehet még álpozitív szifilisz teszttel találkozni?

 

Alapvetően, ez egy átmeneti jelenség, legkésőbb fél év alatt „elmúlik”. Ha mégsem, akkor el kell kezdeni gondolkodni. Ha az emberi sejtek szétesnek, akkor válnak „láthatóvá” a tesztek számára azok az anyagok, amivel reagálni tudnak. Mikor esik szét egy sejt? Az autoimmun betegségeknél, szív problémánál, esetleg más vírusos betegségnél (májgyulladás, HIV, Borellia), vagy akár rosszindulatú daganat esetén.

A vérvételt emiatt szoktuk ismételni 3 és 6 hónappal később, és ha kell,  elindítjuk azokat az alapvizsgálatokat amikkel ki tudjuk szűrni a legfontosabbakat. Természetesen, ha bármilyen fenti betegségre gyanút adó egyéb tünetet észlelünk, nem várunk fél évet, rögtön megkezdjük a kivizsgálást, legtöbbször a háziorvos segítségével.

Amit leírtam, nem minden, ennél sokkal bonyolultabb dolgok is léteznek. A szifilisz diagnózisa nem labordiagnózis: legtöbbször a vérvételi eredmény nem elég, hanem kell a vizsgáló orvosok szeme és tapasztalata is, akár a partner vizsgálata is.

Mindenesetre a legfontosabb a rendszeres szűrővizsgálat és a minél korábbi diagnózis.